Izgalom…pipa, fordulatok…pipa, gyönyörű leírások…pipa és végül komplex karakterek…pipa! Ezzel pedig a híres kritika listám minden képzeletbeli pontját maradéktalanul teljesíti! Az alkotás által egy rövidke krimi történetet kap kezébe az olvasó, amely beszippant a kínai kultúra zegzugos világába, olyan valósághű “idegenvezetést” nyújtva az olvasónak, amelyet az úti kalauzok is megirigyelhetnének néhány ponton…
Na de vágjuk is bele a mélyelemzésbe! Kezdjük a kedvenceimmel, a leírásokkkal! 😀
Megvan az a pillanat, amikor annyira gyönyörű és részletes egy leírás, hogy a hideg is kiráz tőle? Na ebben a könyvben nem ritka az ilyen pillanat. Az írónő olyan részletes leírásokkal díszitette a történetet, hogy sokszor tátott szájjal olvastam a sorokat. Teljes egészébe beletudtam képzelni magam az írónő által teremtett világba. Ezt valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor videón AWS koncertet nézel: nem vagy ott ugyan, de videón keresztül is akkora élményt tud nyújtani, mintha valóban ott lennél a közönség soraiban. 😀
Az interjúban (link
itt :D), amit az írónővel készítettem külön kérdést is szenteltem ennek, mert muszáj volt megtudnom, hogy hogyan is készültek ezek a leírások. Ha nem bánjátok, most idézek az interjúmból, hogy az írónő maga árulhassa el a titikát:
A korábbi könyveimben, mint A karlócai szellemház titka és a Fenevadak Erdélyben olyan helyszíneken játszódnak, ahol már jártam. Ugyan Karlócán nem, de a főszereplők abban a kötetben utána Mallorcára utaztak és ott igen, így ők is elutaztak. Karlócát például valamilyen álom folytán elképzeltem magam előtt és így sok mindennek utánanéztem, amikor írtam róla. Emlékszem akkor a helyszín filmszerűen jelent meg a szemem előtt.
A mostani helyszínnel is így voltam. Soha nem jártam még ott és gyerekkorom óta vágyom Kínába, de Japánba is. Azt nem tudnám megmondani miért. Talán azért, mert nagyon hiszek a magyarság keleti eredetében és abban, hogy a gyökereinket ott kell keresni. Például a mongol sztyeppéken, vagy akár az ujgurok között is, akik szerintem rokonaink. Ettől függetlenül a kínai és a japán nép kultúráját, szokásait is végtelenül tisztelem. Még sem tudok és olvasok egyelőre annyit róluk, amennyit kéne.
A másik dolog, amit imádtam a könyvben azok a komplex karakterek voltak és az azok között kiépített bonyolult mégis jól nyomon követhető kapcsolat hálózat. Az írónő mesterien szőtte össze a karakterek történet fonalát, ami a végére egy egészet alkot és az olvasó számára is értelmet nyer egy-egy mozdulat és karakter fontossága, mert ebben a műben semmi sem történik véletlenül. Mindennek célja van, mégpedig az, hogy az olvasót elkalauzolja a végső megoldáshoz…
A karakterek komplexitása, mint ahogy fent említettem, nagyon meghatározta a regényt. A műben senki sem fekete vagy fehér. Nagyon szerettem, hogy a szereplők nem voltak romantikus szélsőségekbe kitolva, mint amit sok mai regény még mindig csinál, ezáltal pedig előszeretettel kergetve engem az őrületbe. 😀 Egyik szereplő sem egy könnyen felejthető figura, a visszatérő szereplők is jelentős jellemfejlődésen mentek át már csak ebben a történetben.
A könyv tényleg csodás volt, egy nagyon érdekes könyvélmény, viszont mint szinte minden írásban, ebben is akadt egy-két dolog, ami nem nyerte el a tetszésem.
Első sorban, én úgy vélem kevés hangsúly volt a nyomozáson. Mármint ez még nem teljes negatívum, mert helyette csomó más szuper dolog került kiemelésre, viszont úgy gondolom, ha ez egy krimi regény, akkor kicsivel több hangsúlyt igényelne a nyomozás része is. Ebből pedig következik a második apró észrevételem is, ami pedig az,hogy: az olvasó kevés nyomot, vagy utalást kap ahhoz, hogy maga is megfejthesse, hogy ki a gyilkos. Én magam, hogy őszinte legyek, nem kezdtem találgatásba, mert azok a nyomok által, amiket ismertek, szinte lehetetlen lett volna összerakni, hogy ki a potenciális gyilkos.
Az utolsó ilyen apróság pedig a befejezés előtti csavar. Abban a pontba átmentünk a fantasy vonalba és ott azon a ponton teljesen elvesztettem a fonalat. Olyan gyorsak lettek az események, hogy mire észbe kaptam már vége is lett…
Így összegezve azt tudnám elmondani, hogy A kínai rejtély egy izgalmas és fordulatos kis krimi tele szebbnél-szebb leírásokkal, amik által magam is kicsit része lehettem a kínai világ mindennapjainak. A karakterek komplexek voltak, se a “jó”, se a “rossz” oldal nem volt romantikus szélsőségekbe kitolva. A nyomozáson ugyan kevés hangsúly volt és egy picit kevés nyomot kapott az olvasó a “kirakós összerakásához”, de ettől eltekintve, sők ezekkel a kis hibákkal együtt is egy szuper regényt olvashattam és izgatottan várom, hogy mikor tér vissza Olga egy újabb kalandra!
A hivatalos pontrendszerem alapján szívem szerint öt Cheung-ot adnék az ötből, de az eszem csak négyet diktál. Úgyhogy végül is rátok bízom, hogy ki melyik pontozási verziót választjátok! 🙂
Ennyi lett volna a kritikám, remélem elnyerte a tetszéseteket! Mégegyszer szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam ezt a csodás művet és köszönöm a végtelen türelmet is, amit felém tanúsított!
Véleményetek várom a komment szekcióba! Legyen csodaszép napotok, sziasztok!
Hozzászólás