BookTime

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Nem
gyakran szoktam novellákat olvasni, de mivel szeretek kilépni a komfortzónámból,
kezembe vettem két novellát a Smaragd
kiadó jóvoltából – melyeket innen is köszönök Petróczki Kittinek, a kiadó vezetőjének –, és belevetettem magam a
történetekbe. Két írónő: Elena Honoria
és S. A. Locryn novelláit veszem
most górcső alá. A Cukorfalat és A szikra roppant különleges történetek.
Terjedelmük csalóka lehet, mert annak köszönhetően intenzíven kapod az
impulzusokat; olyannyira, hogy egy pillanatra se jut eszedbe unatkozni olvasás
közben.

Elena Honoria: Cukorfalat

Úgy
kezdtem bele az olvasásba, hogy nagy eséllyel nem ez lesz az én művem, mert a
romantika műfaja és köztem elég széles szakadék húzódik. Amikor elkezdtem
olvasni, úgy gondoltam, igazam is lesz, aztán valami megváltozott. Kezdett kitárulkozni
a történet egy másik aspektusa is. Megfigyelni az embereket; hogyan viselkednek
és milyen morális mélységekbe és magasságokba emelkednek, és teszik mindezt a
szerelem nevében.

Az
igazi áttörést mégis a novella műfajra jellemző csattanó hozta meg nálam, ami
igencsak meglepett, de kellően megfűszerezte a történetet.

A
Cukorfalat egy hétköznapi romantikus történetnek indul. Ezt még csak meg sem
próbálja cáfolni. De aztán az események folyása közben ráeszmélünk, hogy ez
többről szól. Embertípusokat mutat be, kiragadva egy-egy apró szeletét a
társadalmunknak. Gyorsan és könnyen olvasható történet, melyben elgondolkodtató
és mély üzenetek vannak rejtve a sorok között, amik az olvasóra várnak, hogy
felfedezzék. Viszont ha csak felszínesen olvassuk, nem vadászva mély
mondanivalóra, egy mozzanat mégis szembe fog tűnni: ami túl szépnek látszik
ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az.

S.A Locryn: A szikra

Ha
imádod a fantasy zsánert, de egy gyors és rövid olvasmányra vágysz, akkor nem
menj, hanem rohanj beszerezni ezt a novellát! Nekem hamar kedvencem lett, ami ritka
dolog mostanában. Nem akar több lenni egy fantasy novellánál, nem lebegtet nagy
eszméket, de talán pont ezért működik ennyire jól. Lendületes, fordulatos és
bár terjedelmében rövid, annál ütősebb.

Tetszett
a karakterek közötti dinamika és a 3D-s ábrázolásmód, amivel bemutatta az írónő
a szereplőinket. Igazi Jing-Jang, LMBTQ párost kaptunk, amiket őszintén szólva
nem lehetett nem imádni. Az őszinte érzéseik, a lágy gyengédség, amivel
egymáshoz viszonyultak megmelengették a szívem. Minden rezgésük az egymás
féltését és a ragaszkodást sugallták.

A
novella egészét átlengi egy balsejtelem egy komor hangulat. Úgy jellemezném,
mintha a vihar előtti csendbe csöppentünk volna, a háború előtti utolsó egy
másodpercbe, mikor várjuk ki süti el az eső golyót. Pont ilyen a mű hangulata
és ezért fogott meg ennyire. Az elején csak a körvonalait ismerjük főhősünk
erejének, a titokzatosság is végig jelen van. A fináléban eldördül végül az a bizonyos
ágyú és sikerül teljesen összeraknunk a képet. Legalább három szívrohamot kihordtam,
amíg befejeztem és elolvastam az utolsó mondatot is. De ha eddig nem mondtam, akkor
most megteszem, hogy imádtam, a karaktereket, a befejezést, az egész
cselekményt. Egyedi volt, számomra mindenképpen és rettenetesen sajnálom, hogy
nincs tovább, pedig olvastam volna még.