Fülszöveg:
“Ez egy ponyva…
Mi történik, ha minden,
ami eddig keretet adott az életnek, megszűnik, és csak az erő számít? Hogyan
lehet túlélni ott, ahol az erősebb bármit megtehet? Dikéd Erik mindent
elveszített, életének a bosszú ad értelmet. A magányos bosszúálló, bár nem
akarta, szép lassan legendává válik. A regény komoly társadalmi, morális,
etikai kérdéseket vet fel, lebilincselő stílusban, nem nélkülözve a humort sem.
Zseniálisan építi be a zene, az irodalom és a filmművészet egyes elemeit a
történetbe, mindig többet adva az olvasónak, mint amit várna.”
Az első, ami felkeltette
az érdeklődésem a regény kapcsán, az a fülszövege és a Molyos címkéi. Csapó
Ádám: Hotel California című művében minden megvolt, amit imádok és amivel a
kedvencemmé válhat. Lehet pont emiatt állítottam túl magas elvárásokat a
regénnyel szemben, amit végül nem tudott sajnos megugrani nálam.
A történet egy disztópia,
az anarchiába süllyedt Budapestet és Magyarországot mutatja be. Ebből az
állapotból készül kitörni Dikéd Erik, aki köré végül egy egész ellenálló
csoport gyűl a Hotel California névre keresztelt hotelben. Harcolni tanulnak,
vadásznak, próbálják túlélni, viszont felmerül a kérdés, hogy a szabadságnak
milyen ára van? Megéri az megfizetni? Mi történik a fiatal elmével, akinek
hirtelen egy tábor vezetése szakad a nyakában?
“Az őszinteség erény, de lehet, golyó ér.”
Provokatív, kulturális
utalásokkal tarkított, disztópia és még sorolhatnám mik azok, amikkel kenyérre
lehet kenni. Itt minden megvolt, mégis kissé csalódásnak érzem. Úgy éreztem,
hogy sok helyen feleslegesen el volt nyújtva egy-egy rész, ami miatt a
cselekmény pörgése megállt és az egyhelyben toporgó effektus lépett fel. Emiatt
lassabban haladtam, mint szerettem volna, a túl hosszú monológok és leírások
megakadályoztak ebben. Ennek ellenére nem tartom egy rossz olvasási élménynek
és szívesen olvasnék a jövőben is majd a szerzőtől, mert megvillantotta, hogy
mik rejlenek benne, csak még nem sikerült a felszínre hozni.
“Mert a nagyok mindig a kisebbeket küldik el meghalni.”
A karaktereket viszont
szerettem. Imádtam azokat a lelki folyamatokat végig követni, amik lejátszódtak
Erikben, a szép lassan kúszó megőrülést. Hasonló volt megfigyelhető a többi
lázadón is, amiket az író szépen érzékeltetett. Imádtam apró kis mozzanatokat,
mondatokat, amikkel ez átjött.
Összegezve bár voltak
hibái a regénynek, mint a túl elnyújtott részek, a random, kijelzetlen
szemszögváltások és az eléggé sejthető végső csavar, de mégis egy jó kis
olvasmányt tarthat a kezében az olvasó. Szívből ajánlom a disztópia
rajongóknak, mert lényegében egy pozitív élményt kaphat a regény által.
Szeretném itt megragadni
az alkalmat és megköszönni a Smaragd kiadónak a recenziós példányt és általa a
lehetőséget, hogy olvashattam a történetet.
BookTime 
Hozzászólás