BookTime

Első fontos dolog, amit tisztázni kell: nem szeretem a Harry Pottert. És igen, mégis Harry Potter fanfiction-t olvastam, de ezt annyira bonyolult megérteni, hogy nekem se megy 😀

Egész márciusig egy Harry Potter filmet sem láttam és mondhatni megszeghetetlen esküt kötöttem magammal, hogy ez így is marad. Az ember lánya viszont szobatársa kiskutya szemének nem igazán tud nemet mondani, így beadtam a derekam és megnéztem őket. Ez a bejegyzés azonban nem erről fog szólni, hanem arról, hogy milyen is volt a Manacled, amely felrobbantotta a külföldi és a magyar booktokot egyaránt.

Pont ezért volt érdekes számomra: egy Draco Malfoy és Hermione Granger párosáról szóló fanfiction miért kapott ekkora figyelmet és mitől jobb ez, mint mások, amikkel tele van a Wattpad felülete.

Az írás briliáns és gyönyörű volt. A világépítés is csodás: kegyetlen, sötét, komor. Meglepő vállalkozás volt a Harry Potter világát a Szolgálólány meséjével ötvözni, de meglepően működött. Imádtam a koncepciót, de mégis a könyvvel adódtak gondjaim. Főleg a harmadik résszel.

Nulla, azaz 0 karakterfejlődést tapasztaltam Hermione irányából és Draco esetén is inkább visszafejlődés volt a jellemző, mint hogy előre haladtunk volna. A mondatom második felét fájón írom le, hiszen imádtam Draco karakterét az első részben, a sötét, rejtélyes figurát, aki mögött csak megtörtség lakozik, de mégis néha megvillan a kedvessége. Ehelyett a harmadik kötetre egy bólogató idegroncs lett, aki virágcserépnek is gyatrán teljesítene. Hermione az elejétől egy váza funkcióival rendelkezett, így róla nincs miért beszélni.

Az első kötet komor sötétségét és fojtott izgalmát lecserélte a – itt keresem a megfelelő szavakat, de nem találom – harmadik kötet. Túlnyújtott, felesleges hosszúságú valamit kaptunk, amit már nem tudtam élvezni. Az első rész olyan magasra tette a lécet, amit nem tudott a harmadik rész megugrani. Sőt a léc elérése se sikerült neki. Megkaptuk két cserépedény vívódását, majd ezt követően a közös kis kancsójukét is, aki nyilván beszerelmesedik majd baby HP-val. Ezáltal tovább víve az idegesítő géneket.

És miért nem beszélek a második részről? Mert nem olvastam (sunyin nevetek itt). Kellő mennyiségű éjszakai guglizás bebizonyította számomra, hogy csak visszaemlékezés és nem kötelező elolvasni, így nyugodt szívvel kihagytam. Hiszen már így is a Harry Potter telítettségi szintem feszegettem ezzel a sztorival.

Na és akkor összegezzünk. A Manacled első része: megérte a hype-ot. Élveztem olvasni, a befejezésével, pedig teljesen levett a lábamról. Annak ellenére is egy nagyon jó kötet volt, hogy Hermione egy idegesítő, funkcionalitásban hiányt szenvedő cserepes növény volt. Draco és a cselekmények izgalmassága megmentette, sőt megszerettette velem a történetet.

Viszont, ha mindent mit szerettem kivesszük a képletből, kapjuk a harmadik részt, amit inkább nem méltatnék, mert az túl vulgáris lenne a blogra. Szóval tegyünk úgy, mintha csak a Manacled 1 létezne és éljünk tovább boldogan.