BookTime

Hello bizony! 😀 Ezer és egy éve írtam utoljára a blogra. Sok minden történt, de ennél is több minden változott, leginkább én. Hogy őszinte legyek, hagyni akartam az egészet, mert már attól is rosszul voltam, hogy leüljek írni, arról nem is beszélve, hogy az olvasás is inkább egy kínzási forma volt számomra, mint az a dolog, amit mindig is imádtam. Végül a sors felnyújtotta a stoptáblát, mellém rakta a megfelelő embereket, akik nem hagyták, hogy hat évet a kukába dobjak.

Sokáig próbáltam megérteni, mi a probléma a bloggal, az olvasással. Szerettem, a részem volt, de évek óta nyögve került rá tartalom. Izgalmasabb volt a másé, mindig találtam kifogást, hogy máshova írjak. Végül egy jóbaráti beszélgetés során egy meleg tavaszi éjszakán, az évekig tartó probléma megoldódott. Szóval terv szerint visszatértem. Hogy meddig? Őszintén nem tudom, ahogy azt sem, milyen gyakran és milyen posztok lesznek. A Booktime indulása első pár hónapja után újra az lesz, ami én vagyok. Olyan kaotikus, néha szarkasztikus lesz, mint ami engem is jellemez. Nem szeretnék kötelezően olvasni és csak azért beszélni egy könyvről, mert muszáj. Azért szeretnék könyvekről beszélni, mert tetszett, vagy éppen elborzasztott, de leginkább azért, mert érzelmet váltott ki belőlem.

Szóval jön a kérdés: mire számítsunk akkor? Semmire és mindenre. Nem teszek ígéreteket, nem jelzek előre semmit, majd csak jönnek a tartalmak, azért, mert szeretném, hogy legyenek és nem azért, mert kötelező. Bízom benne, hogy lesznek még olvasóim, nem felejtett el mindenki, ha pedig nem akad senki, hogy olvasson, az sem baj, akkor is beszélek, mert szeretek könyvekről beszélni. 😀

Üdv újra itt, kedves könyves barátom, remélem velem tartasz!